Mit csinál Putyin?

Mostanában elég ritkán nyilvánulok meg, de talán a háború megér egy gondolat-tsunamit. Kifejtem, hogyan látom Putyin lépéseit az európai történelem tükrében.

Párhuzamok

Nem egyszerű a dolgot összefüggésében látni, sokan a környezetemben fel is adták. Változó türelemmel és ingerültséggel próbálom meggyőzni azokat a barátaimat, családtagjaimat, akikben kétség merül fel a felelősségi körök tekintetében. Lássuk tehát a dolgokat az elmúlt majd 100 év tükrében, mert legalább odáig kell visszalépkedjünk.

A második világháborút Hitler és Németország provokálta és kezdte. Biztosan van, aki máshogy látja, de remélhetőleg csak a törpe minoritás. Mondom ezt úgy, hogy tudom, hogy a második világháború az első egyfajta folytatása volt és úgy, hogy addigra Magyarország már elvesztette területének kétharmadát. Evvel együtt is, nagy valószínűséggel kimaradt volna a második világháború, ha nem nő ki Németországban egy autoriter vezető.

Nos a világháború elején Hitler és Sztálin sietett megegyezni abban, hogy békén hagyják egymást. Hitler “liebenstraum”-ot, azaz életteret akart magának és népének, mivel gyakorlatilag kimaradtak a gyarmatosításból (ez sem teljesen igaz, mert korábban a Habsburg birodalom azért elég kiterjedt volt), Sztálin pedig a – hogy is nevezzem – proletárdiktatúráját építgette keleten. Valószinűleg tartottak egymástól és kellően távolinak is tűntek akkor még geopolitikailag is. Volt ugyan közös érdeklődési körük – Lengyelország.

Lengyelország területi változásai 1000-1945

A megegyezést Molotov–Ribbentrop paktumnak szokás nevezni a két külügyminiszter neve után és 1939-ben köttetett két céllal. Egyrészt el akarták kerülni a kétfrontos háborút, azaz mindkét agresszor “békében” kívánt a saját agresszorkodására koncentrálni anélkül, hogy a másiktól tartania kelljen. Másrészről el kívánták kerülni, hogy a másik összefogjon a szövetségesekkel, azaz a francia-angol tengellyel. Ravasz, nem?

Azonban egy percig se higgyük, hogy Sztálin és Hitler bizalmas jóbarátok voltak. Sztálin proletárdiktatúrát hirdetett és szemernyit sem bízott a kapitalistákban. Hitler? Mélyen antikommunista volt. A sztálini Szovjetunióra ezért nem csak mint potenciális katonai ellenfélre, hanem mint a náci Németország legfőbb és legveszélyesebb ideológiai ellenségére tekintett. A paktumot ezért egy percig sem gondolta komolyan, később fel is rúgta az egyezményt, de erről majd később.

A paktum záradéka titokban köttetett és kelet-Európa felosztásáról szólt és a szövetségeseknek fogalma sem volt róla, hogy létezik. Szovjetúnió egészen sokáig tagadta a létezését.

2,5 perces angol nyelvű filmecske a megállapodásról – feliratos

A Molotov-Ribbentrop-paktum kövezte ki az utat a második világháborúhoz, amely következtében a komcsi Szovjetunió és a náci Németország 1939 szeptemberében megtámadta és elfoglalta Lengyelországot az eredeti terveknek megfelelően. Remélem kezditek felhúzni a szemöldökötöket és hümmögtök már. Fun fact: Sztálin leváltotta zsidó származású külügyminiszterét csak azért, hogy Hitler kedvében járjon az aláíráskor.

A titkos paktum aláírása 1939-ben – forrás: https://cultura.hu

A szovjet-orosz külpolitikában Lengyelország mindig is különleges helyet foglalt el a cári birodalom egykori tartományaként. És ez sajnos a mai napig sem változott. Nem véletlen, hogy a lengyelek sietve csatlakoztak a NATO-hoz, valamint nem éppen orosz-bartáságukról híresek. Most sem. Érdemes nézni a híradót, hogy miképpen foszlik szét a magyar-lengyel viszony ezen.

Sztálin ezután leült tárgyalni a szövetségesekkel is szemrebbenés nélkül. A nyugati nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon (1939 – Brit-Francia-Szovjet tárgyalások) elfogadhatatlan garanciális illetve területi igényekkel lépett fel a németellenes szövetségben való szovjet részvétel fejében. Természetesen a tárgyalások sikertelenül záródtak. Jól látod, Sztálin kétfelé játszott.

ÓÓóóó, érzed a bizsergést a kezeden? Kezdünk megérkezni? Kezd összeérni a jelen és a múlt? Hát igen, a történelem már csak ilyen!

Nos azért volt szükséges ez a történelmi kitérő, mert szépen mutatja a párhuzamokat a 80 évvel ezelőtti területi igények és a mai hisztéria között. Én azt gondolom, hogy Putiyn simán becserélhető Sztálinra történelmileg. Semmibe veszi más országok integritását és évaszázados sérelmekre hivatkozva területi követelésekkel lép színre, amelyeket úgysem teljesítenek. Ezen felül illegitim módon ül a hatalmi poziciójában. Nem beszélve a személyes ambíciójáról, hogy nagyhatalmi tényezőként tekintsenek rá és népére. Erről ejtenék néhány szót alant.

NATO terjeszkedés, mint indok

Putyin többször is elmondta, hogy becsapva érzi magát. A Nyugat megígérte neki, hogy nem terjeszkedik kelet felé és ezt az ígéretét nem tartotta be, nem tehet mást, minthogy támad.

Nézzük meg ezt a kijelentést közelebbről.

A “Nyugat” igazából az első és a második világháború során kialakult független és legitim országok összessége Európa területén. Egy részük sajnos egy másik titkos paktum eredményeképpen Sztálin fennhatósága alatt maradt. Már megint egy paktum? Igen, sajnos, ez Hitler szemétledobóba kerülését követően Churchill és Sztálin között köttetett 1944-ben és arról szólt, hogy mivel Nyugat és Kelet (Sztálin) nem bízik egymásban továbbra sem, ezért olyan pufferországokat (érdekszférákat) alakítanak ki, amely biztosítja mindkét fél relatíve nyugalmát. Lényegében semmi sem változott. Nyugat továbbra is kapitalista, Kelet továbbra is kommunista maradt. Sztálin 1944-ben kvázi ugyanazt a paktumot kötötte meg Churchillel, mint 1939-ben Hitlerrel.

A titkos Sztálin-Churchill “piszkos papír/dirty paper” a tervezett érdekszférákkal

Hát utólag már kijelenthetjük, hogy ez a nyugalom azért nem volt éppen kellemes, úgy hívták, hogy hidegháború. És tegyük hozzá, hogy Magyarország, mint háborús vesztes ország ennek pont áldozatul esett és szocialista országgá vált, ahogyan az a papíron is látszik 50-50%. Feltehetően ennek tudható be az, hogy Magyarországon nem volt annyira kemény a komcsi diktatúra. És nem pedig annak, hogy Kádár apó kedves ember volt és jót akart.

De lépjünk tovább.

Nos, miközben Sztálin és utódai “békésen” építgették a szocializmust, az átkozott Nyugat is épült szépült, de közben elhatározta, hogy felkészül a legrosszabbra és létrehozta a katonai védelmi szövetségét, a NATO-t. Ez 1949-ben történt, azaz körülbelül akkor, amikor eltakarították a romokat és rendezték soaraikat, valamint kiderült, hogy túlzott közeledésre nem lehet számítani az oroszok – pardon, szovjetek részéről.

A szervezet célkitűzéseit az ún. Észak Atlanti Szerződés foglalja magában (innen a név is: North Atlantic Treaty Organization – NATO), amelynek értelmében a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és biztonságának megőrzése érdekében.

1949 – a NATO megalapítása

És most kezdünk rákanyarodni a lényegre: A NATO nem egy kötelező tagságú szervezet, az jön-megy ki és be, aki akar és vállalja a tagsággal járó költségeket.

Ennek megfelelően azok az országok, amelyek nem érzik magukat biztonságban semlegesként, vagy a nagyon szimpatikus és emberarcú Oroszországtól tartanak egy kissé, dönthetnek úgy, hogy csatlakoznak a NATO-hoz. És ezt meg is tette elég sok ország. Erről itt olvashatsz magyarul.

Miközben sem Sztálinnak, sem utódainak – menjünk is szépen végig rajtuk a rend kedvéért – nem sikerült eljuttatni a kommunizmust a Nirvánába, sőt a világháború után erőszakkal létrehozott Szovjetúnió 1991-re szét is hullott, a Nyugat, minden hibája mellett töretlenül fejlődött. Erről mindjárt.

Addig lássuk ki mindenki próbálkozott történelmileg avval, hogy a Szovjetúniót naggyá tegye, ennek lesz jelentősége:

Sztálin 1924-1953 (haláláig)

Malenkov 1953 (kérészéletű elnökség – börtön)

Hruscsov 1953-1964 (ki lett rúgva)

Brezsnyev 1964-1982 (haláláig)

Andropov 1982-1984 (haláláig)

Csernyenko 1984-1985 (haláláig)

Gorbacsov 1985-1991

Előszöris vegyük észre, hogy a főtitkárok vagy halálukig, vagy bebörtönzésükig főtitkárkodtak. Micsoda kamu – főtitkár! Élet és halál urai voltak, mint most Putyin. Mindenesetre érzitek, hogy nem túl demokratikus? És nem is túl bizalomgerjesztő?

1991-ben a Szovjetúnió felbomlott. Nem azért, mert a NATO ellehetetlenítette, hanem mert egy kupleráj volt. Nem volt demokratikus, nem volt nyereséges, erőszakon és megaláztatáson és a kisebbség elnyomásán alapult. Fenntarthatatlan volt. Ameddig tartott, addig is erőszak és rettegés tartotta össze.

És most térnék vissza a Nyugatra. Még a családomon belül is órákat töltöttem avval, hogy magyarázzam, hogy a Nyugati létforma sem makulátlan. Van nekünk USA-nk, aki megúszta minimális veszteségekkel a világháborúkat és erős nagybácsiként lép fel azóta is a porondon. Próbálkozik befolyásolni a világ eseményeit több kevesebb sikerrel és 4 évente ő is kitermel egy-egy agresszív szélhámos (ifjabb Bush), vagy retardált populista (Trump) elnököt, aki több kárt okoz a világban, mint hasznot. De amit nem lehet elvitatni, az az hogy a nyugati kultúra inkább többé, mint kevésbe demokratikus, igazságos és fenntartható. Aki esetleg vitatkozna velem, annak már most mondom, hogy én is látom a szegénységet, az igazságtalanságokat, a túlfogyasztást, a pazarlást, a hihetetlen mennyiségű hulladékot. Azonban azok az alapelvek, amelyek mentén a Nyugati országok hitet tettek, úgy fest, hogy viszonylagos békében és fejlődésben való életet tesznek lehetővé nagy tömegeknek. Azért lássuk be, hogy nyugat és közép Európa életszínvonala jelentősen nőtt az elmúlt 60 békés évben.

Én azt látom és hiszem, hogy sem a Szovjetúnió, sem később a Függelen (!) Államok Szövetsége, majd Oroszország nem tudta ugyanezt biztosítani sem a világban (valamiért senki nem akart csatlakozni hozzájuk), sem internálisan.

Jelenlegi elnökük, Putyin 22 éve van hatalmon. Nem azért, mert demokratikusan megmérkőzött az ellenzékével, hallgatott bírálóira, hanem azért mert udvariasan plutóniumos teával kínálta őket, vagy elküldte őket munkatáborba, vagy éppenséggel elegánsan agyonlőtte őket az utcán. Nagyjából egyikük sem él már, aki komlyan vette, hogy bírálhatja Putyint, vagy sokan hallgattak rá, vagy népszerűvé vált. E helyen szeretném őket Nektek megmutatni, a teljesség igénye nélkül, ki ki utánaolvashat igénye szerint:

Sergei Yushenkov agyonlőtték

Boris Nemtsov agyonlőtték

Boris Bezezovsky megölték

Stanislav Markelov agyonlőtték

Anastasia Baburova agyonlőtték

Sergei Magnitsky letartóztatták, agyonverték

Natalia Estemirova fejbelőtték

Anna Politkovskaya fejbelőtték

Alexander Litvinenko beteázott, nem citrommal, hanem plutóniummal

Jurij Shchekochikhin rejtélyes körülmények között meghalt

Denis Voronenkov agyonlőtték

Mikhail Khodorkovsky – börtön, munkatábor (!) , majd számüzetés

Nos ez az ember, ahelyett, hogy egy fantasztikus és élhető országot hozott volna létre, megelégedett volna egy 4-8 éves elnöki hatalommal, jól sáfárkodott volna avval a mérhetetlen szerencsével, hogy van földgáz és kőolaj a területe alatt és az állampolgárainak jelentős jólétet és felemelkedést hozott volna, inkább autoriter rezsimet hozott létre, aki azzal traktálja az állampolgárait, hogy retteg a NATO keleti terjeszkedésétől (ami önkéntes alapon alakult, pont a tőle való távolságtartás miatt) és a nyugati fegyverektől (hahhaha) és kénytelen megvédeni az érdekeit velünk szemben. Demokrácia helyett oligarcha és ellenfeleivel kegyetlenül leszámoló rendszert hozott létre. Ráadásul rengeteg pénzt költ arra, hogy volt KGB-s módszerekkel provokáljon, dezinformáljon korrumpáljon és zsaroljon. Erre szánalmas módon nem reagált elég korán a Nyugat, ezért került zsebbe több politikus is és működhetett az orosz propaganda zavartalanul.

Gerhard Schröder volt német kancellár például olyannyira összemelegedett Putyinnal, hogy nyugdíjas korára az orosz Rosneft igazgatótanácsában találta magát. Utólagosan furcsa.

Schröeder és Putyin

Orbán sem hiszem, hogy jókedvében lett Putyin szövetségese, szinte a teljes EU és NATO ellenében. Valamilyen módon mindkettőt megfogták. Azok a mondatok, amelyek Orbán főtitkár elvtárs száját elhagyják, hogy például mi üzleti és nem szerelmi kapcsolatban vagyunk Putyinnal, az már önmagában is vérzik. Ha megnézzük, minden más ország is üzleti kapcsolatban van/volt Putyinnal (ezidáig), de attól még nem kell az orosz propagandát harsognia és erősíteni azt a hangot.

“Vitya, tudod a miheztartást, ugye?”

Nos, mindent összevetve azt hiszem elég világos, legalábbis számomra, hogy mit művel Putyin. véghez akarja vinni, azt, amit annó Sztálin kezdett el, de akkor még világháború volt!

One thought on “Mit csinál Putyin?

Ne fogd vissza magad!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s